Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy asztal élete

2008.02.10

Egy asztal élete

 

Szép tágas szobában élt egy asztal, kényes, finom bútorok között. Boldogan nézegette magát a nagy falitükörben, s amikor meglibbent rajta a selyemmel hímzett terítő, így szólt a szomszéd bútorokhoz:

Látjátok, szebb ruhám van, mint a gazdaasszonyunknak.

Szóval nagyon elégedett és boldog volt az asztal ebben a cifra környezetben, s örült, hogy ebéd- és vacsoraidőben telerakták pompás falatokkal.

De ahogyan elmúltak az évek, lassan megkopott rajta a fényes furnér, kicsorbultak a lábai, és csúnya repedések szántottak végig rajta. De még mindig hivalkodva nézte magát a tükörben, nem akarta észrevenni, hogy bizony már megöregedett. Pedig olyan gyenge és rozoga volt már ekkor, hogy majdnem az egész napot átszunyókálta. Így történt, hogy amikor egy reggel felébredt álmából, az ócskapiacon találta magát.

Azt hitte, hogy még mindig álmodik, sehogy sem tudta elképzelni, hogy ilyesmi megeshetik vele. De amikor másnap egy szegény viskó falai közé vitték, néhány ütött-kopott bútor társaságában, tudta már, hogy ez nem álom, hanem valóság.

Így hát új élete kezdődött az asztalnak, s ahogy múltak a napok, egyre jobban megszokta új életét. Itt bizony üresen állott, se szép terítő, se pompás ételek nem görnyedtették. Sehogy sem tudta ezt megérteni. Örökké azon tűnődött, hogyan lehet az, hogy régi gazdái annyi jót ettek délben, este. Itt pedig van olyan nap, hogy csak kenyér jut az asztalra, s néha csak egy bögre színtelen leves. Most már az asztal is tudta mi a szegénység, s együtt búsult az éhes gyerekekkel, s együtt örvendett velük, ha olykor teli fazekat, vagy jó meleg cipót tettek rája.

Így folyt az élete, míg aztán egy fogvacogtató téli napon apróra vágták. Eleinte nem értette, miért bántják, de amikor tüzet raktak vele a rozsdás kályhában, s fázó kisgyerekek boldogan dörzsölték kezecskéiket a lobogó tűz mellett, az asztal is boldogan felsóhajtott a lángok között:

Legalább ennyi örömet okozhattam szegényeknek!

Zelk Zoltán

1.) Keretezd be azokat az állításokat, amelyek illenek a mesére!

 

népmese – tündérmese – a főszereplője egy tárgy – műmese – tréfás hangulatú- az emberi butaságról szól – ma is érvényes tanulsága van – főszereplő az ember

 

2.) Mit gondolsz mi volt az író szándéka? Húzd alá a mese tanulságával megegyező állítást!

 

Rádöbbenti az olvasót arra, hogy:

─idős korára minden megkopik, megcsúnyul.

─vannak szegény és gazdag emberek.

─a legnagyobb öröm az, ha másoknak örömet okozhatunk.

 

3.) Egészítsd ki a mese szavaival!

 

Az asztalt a finom bútorok közül az ______________________ bútorok társaságába vitték.

Szép, _____________________ szobából ________________ viskó falai közé került.

A gazdag emberek __________________________________ falatokkal rakták tele, a viskóban néha csak _________________

__________ került rá.

 

4.) Kösd össze a megfelelőjével!

 

                                                      meglebbentette a szél

meglibbent                                      megbillent

                                                      lecsúszott

 

                                                      tejleves

színtelen leves                                 fogyókúrás leves

                                     szegényes, zsír és paprika nélküli     leves

 

5.) Számozd meg a történés sorrendjében az asztal életének állomásait!

 

_____szegényes viskó                              ____ócskapiac

 

_____lobogó tűz                                      ____szép, tágas szoba

 

6.) Élete során mikor volt boldog az asztal? Írd le 2-3 mondatban!

_____________________________________________________

_____________________________________________________

_____________________________________________________

______________________________________________________

 

7.) Rajzold le az asztalt fiatalon és öregen!