Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anyáknapi műsorhoz

2008.04.06
Anyáknapi versek

Köszöntő

Már megjöttünk ez helyre,
anyák köszöntésére,
anyám, légy reménységben,
köszöntelek egészségben.

Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka,
szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.

Ahány csepp a tengerben,
annyi hála szívünkben,
gyermekeid hő szavát
hallgasd meg ma jó anyánk.

Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

Válogatás Donászy Magda verseiből

Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Anyák napja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Li a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.

Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Zelk Zoltán
Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ég egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

 
 Édesanyám, mit segítsek?
Létay Lajos

Édesanyám mit segítsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet?

Megpörköljem tán a kávét?

Elszaladjak hagymaszárért?

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve,

csak te fáradsz, te s megint te!

Ámde én nem hagylak téged,

tétlen mint is nézhetnélek?

S épp ma van lám neved napja,

hát így üld meg, mosogatva?

Édesanyám, mit segítsek,

hogy ne fáradj, légy mind frissebb?

Megtennék én mindent érted,

minden gondtól kímélnélek.

Hogy vidáman élj sokáig,

s ifjan lásd meg unokáid.

 
 Édesanyámnak
Létay Lajos

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

 

 
 Köszöntő

Fazekas Anna

Hajnaltájban napra vártam,

hűs harmatban térdig jártam,

szellő szárnyát bontogatta,

szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyűjtögettem,

nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,

édesanyám mellé bújtam,

egy szó sem jött a nyelvemre,

könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,

kicsi lányát ölbe vette,

sűrű könnyem lecsókolta,

kedve szóval, lágyan mondta: 

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!"

S nyakam köré fonva karját

ünnepeltük anyák napját.

 
 Hálaadás
Dsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását,áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 
 Anyád
Falu Tamás

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

minden pillanatban gondolt o reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,

félre tolt az útból, s elé o feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,

simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

akihez rossz voltál, az volt az anyád.

 
 Virágosat álmodtam
Ágh István
Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

 
 Buba éneke

Weöres Sándor

Ó, ha cinke volnék,

útra kelnék,

hömpölygő sugárban

énekelnék –
Minden este

morzsára, búzára

visszaszállnék

anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,

mindig fújnék,

minden bő kabátba

belebújnék –

nyári éjen,

fehér holdsütésben,

elcsitulnék,

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,

kerek égen,

csorogna a földre,

sárga fényem –

Jaj, de onnan

vissza sose járnék

anyám nélkül

mindig sírdogálnék.
 
 Anyád szemében
Kiss Jenő

Anyád szemében

ott a nap;

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében

ott a hold,

beteg, ha voltál, rád hajolt

a lázas éjben.

Anyád szemében

ott a víz;

a könny, ha utad félre visz,

jaj! baj ne érjen...

Anyád szemében

ott a tűz:

ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen!

 

 A királyfi három bánata
Mécs László

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot,

de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,

mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,

úgy ajándékozta anyasága tejét,

hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.

Isten tudja, honnan, palástot kerített,

aranyos palástot vállamra terített,

fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,

mint királyi ember királyi urának.

Amerre én jártam, kövek énekeltek,

mert az édesanyám izent a köveknek,

szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,

három bánat teszi boldogtalanságom.

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha o majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,

az én köszönetem így is kevés volna.

Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az ő édességét meg nem hálálhatom,

ez az én bánatom, harmadik bánatom.

 Az anyák

Szabó Lőrinc

Csak egy voltak kivétel, az Anyák

Szentek és ápolónők: a csodát,

a jelenést láttam bennük. A nagy

odaadást, az aggodalmakat,

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit

a no szenved, ha otthon dolgozik,

a gondviselést. Hogy testileg mi a

férj, feleség s a család viszonya,

nem sejtettem-kutattam. Valami,

éreztem, előre elrendeli,

ki hol álljon, mi legyen, öröme,

bánata mennyi, milyen gyermeke,

és ezen változtatni nem lehet.

A férfi maga küzdi ki szerepét,

a nők az eleve elrendelés:

ok a béke, a jóság, puhaság a földön,a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

 Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

S tipegő léptem, gügyögésem

Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,

Más otthonba sohse térek,

Bármely családhoz, minden házba

Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet

Eléggé meg nem áldhatom,

Valakinek, ha százszor élek

Adósságom le nem róhatom.

 
 Már megjöttünk e helyre

Már megjöttünk e helyre,

Anyák köszöntésére,

Anyám légy reménységgel,

Köszöntlek békességgel.

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág,

Annyi áldás szálljon rád.

 
 Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére

Csókjaimat hintem én,

Ezzel a két dolgos kézzel,

Áldd az Isten amíg él,

Jó anyámnak két kezét,

Álld meg Isten jó szívét,

Két kezét, jó szívét,

Áldd meg Isten amíg él,

Amíg él.

Ez a két kéz estenként

Hogyha gond, bú, baj elér,

Elsimítja homlokodról

A búbánat fellegét.

Jó anyámnak két kezét,

Áldd meg Isten jó szívét.

Két kezét, jó szívét,

Álld meg Isten amíg él,

Amíg él.
 
 Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,

De nem is hiába,

Anyáknapja ünnepére,

Kihajt minden ága.

Nyílik kelyhe rózsa szálnak,

Úgy tűzöm a kebelére

Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,

Gyönyörűen, szépen,

Ne legyen ma bánat az én

Jó anyám szívében.

Dalod után enyhül minden bánat,

Dalolj, dalolj kis madárka,

Az édes anyámnak.

 Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen

Nem láttalak édesanyám régen.

Ha én szállni mint a felhő tudnék,

Édesanyám csak tehozzád szállnék.

Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,

Be szeretnék kék ibolya lenni.

Kivirítnék az anyám kertjében,

Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,

Elhagyatott árva gyermek vagyok,

Messze van az édesanyám gáza,

Csak búsulok, sóhajtok utána.

 
 Szófogadás

Figyeljél mindenkor

Szülőid szavára,

Apádnak, anyádnak

A jó tanácsára.

A szófogadatlan

Egyszer majd megbánja:

Miért nem hallgatott

Szülői szavára.

 
Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak

Amilyen a szíve az édesanyának?

Ér-e annyit annak hideg ragyogása

Mint az édesanya szelíd mosolygása?

Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,

Mint az édesanya értünk hulló könnye.

Mint az édesanyánk félto, óvó karja,

Mely testünket, lelkünket védon betakarja.

 
 Az édesanya

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

 Köszöntő

Egy kis verset súgott nekem

A szerető szívecském,

Megtanultam s el is mondom

Édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,

Este azzal végzem,

Az én édes jó anyámat

Áldd meg s tartsd meg Isten.

 Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

 Anyám kinéz az ablakon

Tompa László

Anyám reggelenként

Ablakán kinéz:

fagyott, jól felöltözz

lelkem, ha kimész.

Máskor szól: no lám, hogy

Átsütött a nyár,

Nehogy kigyúltan

Hideget igyál.

Mindig így figyel rám,

Törődik velem.

Most ne legyek lassú,

Most ne hirtelen.

S teszi ezt, mióta

Megszülettem én,

És folytatja most is

Ameddig csak él.

Mert a lelkem o

Velem van itt is.

Anyagondja rajtam,

Varázsing és pajzs.

 
 Anyák napjára

Bokrétát kötöttem

Jó anyám napjára,

Örül a bokrétám

Minden egyes szála.

S azt mondatja velem

Illatos virágom:

Legyen áldás az én

Édes jó anyámon.

 
 Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,

Mit mondhatnék tenéked,

Olyan szépet gondoltam ki,

Hogy elmondani nem lehet.

Nem találtam rá szavakat,

Még verset sem találtam,

Minden, amit elmondhatnék

Itt van egy szál virágban.

 
 A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony

Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,

Mert bizony az élet nem nagyon kímélte

A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

A mi édesanyánk drága szent egy asszony,

Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,

Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,

Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:

Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,

Tudunk-e valaha hálásak is lenni,

Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,

Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,

Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,

Ezért szent a mi édesanyánk

 

Anyám

Anyám könnye fürösztgetett

Ha az élet beszennyezett.

Az öröme napsugár volt,

Rajta volt az egész égbolt.

Az o nyelve, anyanyelvem,

Az én élő örökségem,

Édesanyám én szeretlek,

S ma is szívből köszöntelek.

 Áldás

Ahány virágszál van

Ott künn a határban,

Ahány fényes csillag

Nyári éjszakában,

Oly sok évig éljen

Anyám boldogságban.

Ahány madár dalol

A virágos réten,

Ahány jó ember van

Széles e világon

Édes jó anyámra

Annyi áldás szálljon.

 
 Az édesanya
Takács Irén

Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Betakar, vigasztal,

Megveti az ágyad.

Szeresd ezért nagyon

Az édesanyádat!

Sokszor bizony rossz vagy,

Talán nem is láttad

Mikor a két szemén

Könnyek vontak fátylat.

Tiszteld ezért nagyon

Az édesanyádat!

O mindig gondol rád,

Megvarrja a ruhád,

Egész nap dolgozik,

Késő estig fárad.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

Hogy a legdrágábbat

Addig kell szeretni,

Míg melletted állhat.

Tiszteld, szeresd ezért

Az édesanyádat! 

 
 Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,

Vele a tavasz kacsingat,

Kék csillag az ibolya,

O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

És fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!

Légy akárhol,

Tartsál velünk,

Anyákat köszöntjük

Életükre áldást kérünk,

Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,

Meghallgatva a gyermeki szót:

Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

 
 Édesanyám névnapjára
Dsida Jenő

Drága jó Mamuskám,

Nyár van a világon,

Nap süt le a földre

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén meleg nyár van

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel!

 
 Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,

Hogyha forró csókod érzem,

Tudom szeretsz édesanyám,

Szeretlek én is igazán.

Ég felé száll imádságom,

Ami jó van a világon,

Amit remél, kíván szíved,

A jó Isten mind adja meg.

Legyen örömökkel telve

Életednek minden perce. 

 Szeresd édesanyádat

O az, aki halkan

Bölcsőd fölé hajol,

O az, aki neked

Altató dalt dalol.

Megmosdat, megfürdet

Megfésül szépen,

Tündér mesét mond

Lágy téli estéken.

Amikor beteg vagy

O az, aki ápol,

Két szemében mennyi

Aggódás, gond lángol.

O az, aki mindig

Imádkozik érted

Nincs, óh nincs határa

Nagy szeretetének.

Tele van a lelke

Érted égő fénnyel,

Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.
 
 Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,

Mint a nap az égen,

őrködve kíséri

Minden kis lépésem.

Ragyogó sugarat

Szór minden utamra –

őrködő szemedet

Felhő ne takarja.

Jóságos két szemed

őrizőm, oltalmam:

Mint a fényes csillag

Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed

Könnyet ne hullasson,

Mint a fényes csillag

Mindig mosolyogjon.

 
 Édes jó anyám

Elnézem a fecskét

Fiát hogy eteti,

Hogy betakargatja,

Hogy gondját viseli.

Te is így viseled

Gondomat jó anyám!

A lábad nyomát is

Hát hogyne áldanám.

 
 Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

 
 Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna

Én azt is megkeresném,

Ha csak egy csillag gyúlna

Fényét ide vezetném.

Ha csak egy madár szólna,

Megtanulnék a hangján,

Ami csak szép s jó volna

Édesanyámnak adnám.

 
 Az édesanyám
 

Drága jó édesanyám,

Tavasz van a világon,

Nap süt le a földre,

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén szép tavasz van,

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel,

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel.

 Anyámnak

Virágot kerestem

Pirosat, fehéret,

Bokrétába kötöm

S odaadom néked.

Nem is kívánok én

Érette egyebet

Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)

Az Isten tartsa meg.

 Édesanyám
Nagy Ferenc

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sír az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.