Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betlehemes játék-II

2008.11.27

Betlehemes játék-II

NARRÁTOR: Csaknem 2000 évvel ezelőtt, Palesztina nevű keleti országban, Názáret falujában élt egy lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is beszéltek. Nem csoda tehát, hogy hamarosan kérője is akadt. Egy József nevű dolgos ácsmester, aki aztán el is jegyezte őt. Mindkét jegyes Dávid király családjából származott. Mária egyedül imádkozott kis házában, amikor Gábriel arkangyal váratlanul megjelent előtte.

GÁBRIEL: Üdvözlégy Mária! (szólította meg) Az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és telve vagy te kegyelemmel.

NARRÁTOR: Mária igen meglepődött és megijedt. De az angyal megnyugtatta és nagy örömhírt mondott neki.

GÁBRIEL: Ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél. Édesanya leszel: Fiad fog születni, akit majd Jézusnak nevezel. Hatalmas lesz Ő, és a Magasságos fiának fogják hívni. Néki adja Isten Dávid királyi székét. És mindörökké uralkodik Jákob házán, királyságának soha vége nem lesz.

MÁRIA: Hogyan születhetne nekem gyermekem, hiszen nincs is férjem.

GÁBRIEL: Leszáll Rád a Szentlélek, és elborít a Magasságbelinek ereje. Szent Gyermeked azért az Isten Fia lesz. Idős rokonod Erzsébet szintén gyermeket vár, Istennél semmi sem lehetetlen.

MÁRIA: Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.

NARRÁTOR: Amikor Mária várandós lett a Szentlélektől, József el akarta bocsátani, hogy ne essék gyalázatba, mert Mária még nem volt akkor a felesége, miután József ezt magában elgondolta megjelent álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá:

GÁBRIEL: József, Dávid utóda ne félj magadhoz venni Máriát. Vedd feleségül! Ő a Szentlélektől fogant meg, és fiút szül. Te pedig nevezd el a gyermeket Jézusnak, azaz Megváltónak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

NARRÁTOR: József felébredt álmából és úgy tett, ahogyan az Úr angyala megparancsolta neki, és feleségül vette Máriát. Néhány hónappal később Augusztus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, amelyből családja származott. Máriának és Józsefnek is Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába kellett utaznia.

JÓZSEF: Mária, kérlek csomagolj, mert nagy útra kell indulnunk.

MÁRIA: Hová?

JÓZSEF: Betlehembe! Mert az a parancs, hogy mindenkinek a szülővárosába kell mennie, ugyanis megszámláltat minket a római császár, és ezért kell nekünk Betlehembe menünk.

MÁRIA: De hát (ijedezett Mária) Ilyen állapotban, hogy indulhatok útnak. Tudod hogy hamarosan megszületik gyermekem.

JÓZSEF: Nem gondoskodott rólunk eddig is Gábriel angyal? Az ő dolga, hogy vigyázzon ránk ezután is.

NARRÁTOR: Mária erre nem tudott mit felelni. Szépen összecsomagoltak és útnak eredtek. Négynapi fárasztó utazás után, így érkeztek meg késő este Betlehembe.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek adjatok szállást!

GAZDA: Sajnos az én házam megtelt, nem tudok segíteni rajtatok, próbálkozzatok máshol.

NARRÁTOR: Tovább mennek.

JÓZSEF: (kopogtat) Jó emberek szállást kérnénk. Feleségem gyermeket vár, utolsó napjaiban jár, ezért nem hálhatunk a szabad ég alatt.

SZÁLLÁSADÓ: Mi is szűkében vagyunk a helynek - ha benéztek az ablakon, láthatjátok már kiterítettük az ágyat a földre, lefeküdtünk, ki sem lehet nyitni az ajtót.

JÓZSEF: Elkergettek bennünket?

SZÁLLÁSADÓ: Nem vagyunk szívtelenek szegény vándor! ha nem szégyelltek bemenni az istállóba és meghálni a szalmán az állatok között, ott megpihenhettek.

JÓZSEF: Dehogy szégyellünk! Az állatok között jó meleg van, és bizony egy újszülöttnek melegre van szüksége.

NARRÁTOR: Mivel vendégfogadó-háznál nem jutott nekik hely a várostól 500 lépésre egy istállóban szálltak meg. Az istálló körüli mezőn nyájukat őrizvén pásztorok éjszakáztak. Egész Júdeára sűrű sötétség borult. Ekkor hirtelen mintha villám csapott volna le kivilágosodott előttük a táj és megjelent nekik az Úr angyala, Gábriel.

GÁBRIEL: Ne féljetek, mert nagy örömhírt mondok nektek: megszületett a gyermek!

PÁSZTOROK MIND: Kicsoda született meg?

GÁBRIEL: A Gyermek, a mi Üdvözítőnk. Aki, ha felnő az egész népnek öröme lészen. Menjetek Betlehem városába, egy istállóban bepólyált csecsemőt találtok jászolban szundikálva, Ő az Üdvözítő. Erre menjetek!

NARRÁTOR: Amint ezt kimondta Gábriel, meghasadt az ég és angyalok szózata hallatszott

ÉNEK: Dicsőség

NARRÁTOR: Miután az angyalok eltávoztak a pásztorok tanakodni kezdtek.

1. PÁSZTOR: Mi tévők legyünk?

2. PÁSZTOR: Induljunk útnak Betlehembe, keressük meg a Messiást!

3. PÁSZTOR: Rajta föl! Ne várakozzunk, induljunk el rögvest a sötét éjszakában, a csillag vezet majd bennünket.

Ének: Pásztorok, pásztorok

NARRÁTOR: A pásztorok miután megérkeztek Betlehembe üdvözlik a Messiást.

PÁSZTOROK MIND: Három pásztor vígan szól! Vígan szól! Kitekint a jászolból! Jászolból! Boldogasszony egyszülött, Szent Fia, Üdvözlégy Szűz Mária!

1. PÁSZTOR: Üdvözlégy Te Tisztaságos! Megismerlek Szent Fiaddal! Szelídséged, mosolygásod a szívünkbe mi bezárjuk.

2. PÁSZTOR: Üdvözlégy Nagy Boldogasszony! Koronásan tündökölve. Drága édes Üdvözítőnk, ahogy az angyal jövendölte úgy jöttél el közénk a földre.

3. PÁSZTOR: Jézuskának vaj mit adjak nevezetes ajándékul?! Fogjad pásztor-tilinkómat magam nyestem bodza-héjbul.

MÁRIA: Jó pásztorok, minden népek köszönöm! Még egyszer köszönöm! Máskor is jönnétek: szent öröm! Nagy öröm! Minden esztendőnek meglegyen csillaga Mennyből szól az ének, száll az Úr angyala. Közbenjárok Nála s kérem bő áldását. Pásztorokra, s mindnyájatokra.

NARRÁTOR: Az öröm hírével elpihen, elbocsát épp most aluszék el a kis Jézus és a Szent Család.