Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betlehemes játékok

2008.11.29

BETLEHEMES JÁTÉK - ovisoknak

Szereplők:
Isten, Öreg pásztor, Szamár, Kutya, Ökör, Bárány,

Főangyal, Gábriel, Mária, József, Augusztusz,

Gazdag, Morcos, Csavargó, Csillag,

7 Angyal, 5 Pásztor, 3 Király, 8 Gyerek.

Karácsonyi mese

(A négy háziállat - a szamár, a kutya, az ökör és a bárány - egy tűz körül ülnek. A háttérben jelenítik majd meg a szereplők - az ő konferálásukkal - a történetet. Az egyes állatok is bekapcsolódnak a történet eljátszásába.)

ÉNEK: Este van már késő este, pásztortüzek égnek messze, /: messze, messze más határon, az alföldi rónaságon. :/

ÖREG PÁSZTOR: Sötét már az este csak a tűz világit, jertek jó társaim, őrizzétek álmom. Merre kószálsz szamár? Hagyd már a legelést! Hívjad az ökröt is, neki is jut hely itt. És te kedves kutyám, nyájam terelője, fussál csak még egy kört és keresd meg gyorsan a kedvenc bárányom, az aranyszalagos, hófehér gyapjas szép kicsi bárányom! Mind itt vagytok, látom, meséljétek hát el, mi volt életetek legszebbik emléke.

1. RÉSZ: SZAMÁR TÖRTÉNETE

SZAMÁR: Názáreti istállóban, József és Mária házában teltek munkás napjaim. Ám egy napon hosszú fülem olyan csudadolgot hallott, mit most elmesélek nektek, hogy ti is csodálkozzatok.

(Feláll és a háttérben előkészült szereplőkhöz megy)

SZAMÁR:

 

Halljátok meg emberek,

Hogy mi az a szeretet.

Isten, ki a Szeretet

Teremtett meg titeket.

Szabadságot is adott,

Bűnre sose' csábított,

S bár hagyott elbukni,

Megkönyörült mindenkin.

Az emberek tudják ezt,

S ajkukon a kérelem:

"Könyörülj az emberen!"

(ÉNEK: Harmatozzatok, égi magasok...)

 

FŐANGYAL:
És az Isten könyörül.

Szavára ott legbelül

Elnémul a fájdalom,

Keserű szó ajkukon.

Letörli a könnyeket

Az isteni szeretet.

Felemel és bátorít,

Ráncot, gondot elsimít.

Múlóban az éjszaka,

Felcsendül az Úr szava:

 

ISTEN:

Gábriel, hű hírnököm,

Viszi a hírt, szent öröm:

Segítek az emberen,

Emberré lesz Gyermekem.

Kinek lelke hófehér,

Hozzá senki föl nem ér,

Emberek közt mása nincs,

Élte féltett, drága kincs.

Földnek, égnek csillaga,

Názáretben; Mária.

Íme, hozzá küldöm őt.

 

GÁBRIEL:

Földnek, égnek csillaga,

Üdvözlégy, ó Mária.

Lelked tiszta, hófehér,

hozzád senki föl nem ér!

Rád hasonló senki sincs;

élted féltett, drága kincs.

 

MÁRIA:

Üdvözleted mit jelent?

 

GÁBRIEL:

Örömhír zeng most feléd,

Messiás a földre lép.

Isten jő az emberért,

édesanyja ím Te légy!

 

MÁRIA:

Áldjad lelkem, az Urat!

GÁBRIEL:

Lásd, az Úr van teveled!

Kisfiad lesz Istened;

Urad, aki Gyermeked.

Szelíd szóval ajkadon

így szólítsd majd: JÉZUSOM.

 

MÁRIA:

Hogy valósul mindez meg?

GÁBRIEL:

Isten az, ki mindenkivel,

mindig mindet megtehet!

 

MÁRIA:

Ahogy mondtad, úgy legyen.

 

GÁBRIEL:

Megáld érte az Isten!

(ÉNEK: Ébredj ember... 9/1)

 

AUGUSZTUSZ:

Én, Augusztusz rendelem:

Minden népem, emberem

számát tudni akarom.

Minden ember menjen el

oda, honnan származott,

így majd mindent megtudok.

 

SZAMÁR: (Mária mellett gyalogol)

Szűz Mária útra kelve,

el is indult Betlehembe.

Kísérőként ment vele,

Szent József, hű hitvese.

Övéké volt a nagy titok.

Vendégként a föld Ura

eljő s itt lesz otthona.

Boldog leszel Betlehem,

azon a szent éjjelen.

Mentek völgyön és hegyen,

hajnalban és éjjelen.

A hajnalból már este lett,

két vándor hogy érkezett.

Gazdag háznál megálltak.

József halkan kopogtat,

gazdag ember kiballag.

 

JÓZSEF:

Szállást kérnék éjjelre,

ha nem lennénk terhére.

 

GAZDAG:

Bőven van már vendégem,

sokba kerül ez nékem.

 

MÁRIA:

Szállást kérnénk, nem ételt.

 

GAZDAG:

Ingyen ebéd, vacsora,

zene, bor? - Van vagyona?

Előbb szállást, aztán mást.

Ismerem már! Jóccakát!

 

SZAMÁR:

Sötét házban mécses ég,

Szent József most oda lép:

Halk szelíden kopogtat,

morcos ember kiballag.

 

JÓZSEF:
Nagyon kérem, jó uram,

hogyha egy kis szíve van,

fogadjon be éjjelre.

 

MORCOS:

Hogy gondolja, jó uram,

késő este felzavar.

Erre vártam, másra sem;

Tűnjön rögtön innen el!

 

SZAMÁR:

Didereg a Szűz Anya,

nem is a zord éjszaka,

fagyos szívű emberek

hidegsége rázza meg.

Fogadó az útszélen,

csavargó áll ott tétlen.

 

JÓZSEF:

Megszállhatnánk itt éjjel?

 

CSAVARGÓ:

Engemet is kidobtak,

itt hiába kopogtat,

nem talál egy fél helyet.

 

JÓZSEF:

Mondd, Barátom, mit tegyek?

 

SZAMÁR:

A csavargó eltöpreng,

s gondolkodva nekikezd:

 

CSAVARGÓ:

Van egy barlang valahol,

hogyha kicsit gyalogol,

Város szélén, bal felől,

ne féljenek semmitől.

 

SZAMÁR:
A csavargó segített,

Mária most útra kelt,

Kezét József kezébe

fűzte és így követte

férjét a vad barlangig

rongyos kis istállóig.

(A szamár visszamegy a tűzhöz.)

 

II. RÉSZ: KUTYA TÖRTÉNETE

 

ÖREG PÁSZTOR: Hű kutyusom, pásztortársam te is kívánsz mesélni? Mondd el hamar azon éjjel te mit láttál?

KUTYA:

Fenn az égen sötéten

állt a felhő, a réten

már álmodott a pásztor.

Ha felébredt párszor,

s gallyat tett a parázsra,

visszadőlt a subára.

Lobbant üstökös csillogva

sugárt vont az égboltra.

(A háttérben pásztorok alszanak, megjelenik a csillag és sok angyal. A kutya odamegy hozzájuk.)

 

CSILLAG:

Ébredjetek pásztorok,

éber tiszta álmotok

valóra válik az éjjel,

ezt hirdeti a fényjel.

Fényes angyal közeleg,

pásztorok, ébredjetek!

 

1. ANGYAL:

Jó hírt hoztam, pásztorok:

Isten Fia ember lett,

itt a földön megjelent.

2. ANGYAL:

Kicsi Gyermek pólyában,

íme ezen órában

jászol ölén szendereg,

várja: útra keljetek,

Betlehembe menjetek.

3. ANGYAL:

Barlang mélyén szendereg.

4. ANGYAL:

Édesanyja öleli.

5.ANGYAL:
Álmát József őrködi.

6. ANGYAL:

Pólyás, csöppnyi Kisgyerek.

7. ANGYAL:

Istenember született!

KUTYA:

Az angyalok zengenek,

visszhangoznak énekek:

ANGYALOK:

Dicsőség az Istennek!

(ÉNEK: Dicsőség mennyben az Istennek... 21/1)

1. ANGYAL:

Íme, itt a föld Ura,

nem várta őt palota:

Sötét barlang, nedvesen,...

Ezt akartad, Istenem?

2. ANGYAL:

Értsétek meg, emberek,

ezt akarta értetek;

Nem kellett a palota,

egy volt csak az óhaja:

Hogy az Isten nyissa meg

tinéktek az egeket.

3. ANGYAL:

Szúrós szalma közepén

született meg, mint szegény.

Selyem, bársony nem tellett?

Atyádnak ez hogy tetszett?

4. ANGYAL:

Istennek a Gyermeke,

mégse várta senki se.

5. ANGYAL:

Néhány pásztor, senki más,

szegényes kis fogadás.

6. ANGYAL:

Értsétek meg emberek,

elfogadta értetek:

Nem várta őt senki se.

Az legyen a szent csere:

Amikor majd visszamegy,

kövesse őt szent sereg.

7. ANGYAL:

Síró, rívó Kisgyerek,

ő lenne az Istened?

Puha, rózsás kis keze

a föld tartó Ereje?

8. ANGYAL:

Értsétek meg, emberek,

gyenge lett Ő értetek.

Síró, rívó Kisgyerek

akart lenni köztetek

Olyan, Akit megszeret,

felnőtt és a kis gyerek.

(ÉNEK: Békesség a földön... 21/2)

1. PÁSZTOR:

Ti is láttátok az angyalokat?

2. PÁSZTOR:

Még az éneküket is hallottuk.

3. PÁSZTOR:

Azt mondták, megszületett a Messiás!

4. PÁSZTOR:

Betlehemben, Jászolban fekszik.

1. PÁSZTOR:

Akkor a mi barlangistállónkba kell mennünk!

2. PÁSZTOR:

Milyen jó, hogy tegnap kitakarítottam.

3. PÁSZTOR:

Én meg sok szalmát hordtam be.

1. PÁSZTOR:

Ne beszélgessetek annyit!

4. PÁSZTOR:

Inkább induljunk: lássuk a dolgot, amit az angyal hirdetett nekünk.

5. PÁSZTOR:

Én szaladok a báránykámért.

2. PÁSZTOR:

Van a tarisznyámban egy kerek sajt.

1. PÁSZTOR:

Én meg ezt a kanna tejet adom oda!

4. PÁSZTOR:

E friss kenyér is legyen az övéké!

5. PÁSZTOR:

Hűvös van. E meleg takaró is jó szolgálatot tehet. No induljunk!

(ÉNEK: Pásztorok keljünk fel

Az egész csapat kivonul, a kutya visszamegy a tűzhöz.)

 

III. RÉSZ: AZ ÖKÖR TÖRTÉNETE

Öreg pásztor: Hát te ökör, egyedül csak te voltál az istállóban mikor ők megérkeztek. Mondjad csak el te mit láttál?

ÖKÖR: Csendesen kérődztem, amint illik éjjel, szundikáltam néha, és vártam a hajnalt, hogy jöjjön a gazda, adjon vizet, szénát. Gazda helyet pedig érkezett két vándor, szamárháton asszony, gyalog meg az ember.

Adott nekem inni, adott nekem enni, s lefeküdtek csendben. Éjféltájban egyszer gyereksírás hallik: mire odanéztem ott feküdt a jászolban egy újszülött gyermek. Közelebb húzódtam, hogy meleget fújjak fázós kis testére, mit nem védett pólya. Egyszer csak sok pásztor érkezett meg sorban.

(ÉNEK: Íme már nincs messze...

A háttérben megérkeznek a pásztorok az istállóba. Az ökör is odamegy.)

5. PÁSZTOR:

Leborulunk eléd

világ Messiása,

Dávidnak gyökere,

Messze szép virága.

2. PÁSZTOR:

Eljöttünk tehozzád

egyszerű pásztornép,

hogy kiöntsük eléd

szívünk szeretetét.

3. PÁSZTOR:

Testvérünkké lettél!

Ó áldott pillanat!

Te vagy a drága kincs,

amit az Isten ad.

Fogadd e takarót, melegedj alatta!

Jó Anyád a bölcsőd szépen elringatja.

1. PÁSZTOR:

Tejet hoztam, tejecskét!

2. PÁSZTOR:

Finom és jóízű sajtot hoztam neked.

ondoltam, hogy ezzel szerzek majd örömet.

4. PÁSZTOR:

Egyszerű ajándék ez a kerek kenyér,

de én úgy sejtem, hogy mindennél többet ér.

Mindennapi kenyerünket szeretjük is nagyon,

megbecsüljük s hálát adunk, ó égi hatalom!

3. PÁSZTOR:

Legkedvesebb báránykám ez.

Legyen a tied, fogadd!

SZŰZANYA:
Kedves jó pásztorok!

Minden ajándékotok

Jézusom nevében

én köszönöm nektek,

Köszönöm a takarót,

tejecskét, báránykát,

kenyeret és a sajtot.

Kedves volt tőletek,

hogy ide jöttetek,

ajándékot hozva

imádni a kisdedet.

SZENT JÓZSEF:

Az Ő áldása szálljon rátok!

S áldjon a mennyei Atyátok,

Minden jóval bőségesen!

Halálig higgyetek Benne

Akit föl nem fog az elme.

Istené legyetek!

Gondviselő szeretete,

Kísérjen el az életbe.

(ÉNEK: Az isteni gyermeket... 43/1)

ÖKÖR:

Csendül a szó, ének elszáll,

más ajándék nem is lesz már?

Lám egy fényes csillag kúszik

a szegényes barlang fölé,

a csillagot követve

napkeleti tudós Bölcsek

ajándékos kézzel jönnek.

Belépve a barlangba

láttam szemük hogy ragyog.

Megpillantják Máriát,

karján édes Kisfiát.

Ajkuk néma, szótlan,

állnak, néznek boldogan.

Most letérdel az egyik,

mily serényen követik.

1. KIRÁLY:

Kicsi Jézus, nagy hóban

angyalszóra indultam.

Arany kincsekkel siettem

lábad elé ím letettem.

Fogadd el a hitemet,

ide ím, az vezetett.

2. KIRÁLY:

Bennem ragyog csillagod,

ide, hozzád elhozott

hitem mellett a remény.

Tömjént hoztam teneked,

téged illet, fenséges,

ajándékul adom én.

3. KIRÁLY:

Ó, te drága Kisgyerek,

nem szeretni hogy lehet?

Hit, remény és szeretet

volt mi ide vezetett.

Hoztam mirrhát,

tán majd egyszer hasznát veszed

Nézd, a szívem hogy dobog,

kik szeretnek, boldogok.

(ÉNEK: Hit, remény és szeretet... 43/4)

 

IV. RÉSZ: A BÁRÁNY TÖRTÉNETE

ÖREG PÁSZTOR: Aranyszalagos báránykám már csak te vagy hátra, meséld el hát te is most mit ez éjjel láttál.

BÁRÁNY:

Dús kegyelmek éjszakája;

a pásztorok furulyája

zengte ott a dicsőséget.

Ez a hang most újjáéled.

Gyermekszívek muzsikálnak,

kicsi Jézus, úgy imádnak.

Királyok és fejedelmek,

Pásztorok és sok-sok gyerek

kis Jézusnak kedveskednek.

CSILLAG:

Figyeljetek most mindnyájan;

örömhír száll zengőn, bátran.

Mosolyog az Isten rátok,

Ő küldött el tihozzátok.

Betlehembe királyokat,

most Titeket hív a szózat!

Nem hiába hívtam őket,

kicsi Jézus, nézd, már jönnek.

(ÉNEK: Istengyermek... 23/1

Közben további gyerekek érkeznek kezükben piros szívekkel)

BÁRÁNY:

És itt, e sok gyermek szíve

üres, semmit sem hoz ide?

Máris nyújtják kincseiket,

szeretetből piros szívet.

1 GYEREK:

Kicsi Jézus hozzád jöttünk,

szeretettel így köszöntünk:

Ajándékot hoztunk neked,

e nagy szívben sok kis szívet.

2. GYEREK:

Sok kis szívben nagy ajándék,

nem hiányzott a jó szándék.

Apró-cseprő áldozatok,

bár csak kicsik, nekünk nagyok.

1. GYEREK:

A templomban pontos voltam.

2. GYEREK:

Figyeltem és nem játszottam.

4. GYEREK:

Első szóra szót fogadtam.

5. GYEREK:

Anyukának segítettem.

6. GYEREK:

Vacsoránál terítettem.

7. GYEREK:

Mindenkinek segítettem.

8. GYEREK:

Mindezt, Jézus, érted tettem.

1. GYEREK:

Ha velünk vagy, nem veszekszünk.

2. GYEREK:

Érted könnyű jónak lenni.

2. KIRÁLY:

Jászolodnál más a mérték,

a szenvedés lesz az érték.

(ÉNEK: Bár nem látom... 23/2)

3. GYEREK:

Erőt kaptam, gyógyulást is,

édes lesz az orvosság is.

1. PÁSZTOR:

Kicsi Jézus, régen vártunk,

csakhogy végre itt vagy nálunk.

Jászolodnak legszebb éke:

a szeretet és a béke.

2. PÁSZTOR:

Új reménység támadt nékünk,

pusztulástól már nem félünk:

Aki egyszer Rád talál;

nem árt annak a halál.

1. GYEREK:

Ha jó leszek, égbe jutok,

nagymamám ott rám mosolyog.

1. KIRÁLY:

Az ádventi ég peremén,

hit-ébresztő szép csillagfény.

Ki keresi, meglelheti,

örökélet így lesz neki.

2. GYEREK:

Az Istent ott megismertem,

3. GYEREK:

Pajtásom is ott lesz velem.

ÖKÖR:
Ennyi jót és ennyi szépet...

MIND:
Mindezt Jézus, csak teérted!

(ÉNEK: Betlehemi csillagodat... 23/4)

ÖSSZES JELENLEVŐK:

Imádsággal, áldozattal,

Téged váró áhítattal

Neked adjuk tiszta szívünk,

kicsi Jézus így köszöntünk.

1. GYEREK:

Valóra Vált édes álom,

Áldott ünnep, szent karácsony.

Nem is álom ez, valóság,

Földre száll az égi Jóság.

BÁRÁNY:
Higgyétek el, nincs is távol

Az a kedves kicsi Jászol.

Í2. GYEREK:

Ha kutatom, meglelhetem,

Minden oltár szent Betlehem.

Szalma volt ott a párnája

Arany kehely itt az ágya.

Ott elfért egy kis pólyában,

Itt rejtőzik az ostyában.

Érted dobog szelíd szíve,

Téged vár, hogy vajon jössz-e?

KUTYA:

Véled akar hazamenni,

A szívedben lakást venni.

ÖKÖR:

Te légy majd az élő jászol,

Veled marad mindig, bárhol,

Iskolában, otthonodban,

Örömben és bánatodban.

3. GYEREK:

Segítséget és erőt ad,

Kegyelmével úgy simogat.

Valósággá így lesz benned

A megkezdett örök élet.

FŐANGYAL: Kedves jó emberek, ünnepelni jöttetek! A kis Jézus megszületett - amint jövendölték régen - Betlehemben. Nem pompában, nem kastélyban látta meg ő a világot.

BÁRÁNY:

Barlangistállóban

dajkálta jó Anyja,

Most is itt van, közöttünk él.

Szívetekben kis helyet kér!

Fogadjátok meleg szóval.

Halmozzátok minden jóval!

GÁBRIEL:

Erős hittel imádjátok!

Bűnnel meg ne dobáljátok!

Olyan szép Ő, s oly jóságos!

Mindenkihez barátságos.

Bőven árad szent kegyelme

S vár titeket fenn a mennyben.

(ÉNEK: Szentségházad jászolához... 23/5)

 

BETLEHEMES

(Egy igazán rövid és egyszerű betlehemes játék)

1. Angyal: Glória, Glória

1. Pásztor: Hallod-e öreg az angyal szót.

1. Angyal: Glória, Glória

Mindenki: Mennyből az angyal (ének)

Pásztorok: Pásztorok keljünk fel (ének)

Angyal: Újra eljött hozzánk Szentkarácsony napja, Örüljön mindenki ki e földet lakja. Megszületett Krisztus kárhozattól megment. Öröm van a mennyben, ujjongás van itt lent. Ez Karácsony napján örömünk forrása, Hogy van a világnak Dicső Messiása. Jertek ti is lássátok a csodát. Kicsiknek, nagyoknak ő üdvösséget ád.

Csillag: Pásztorok ne féljetek. Utánam siessetek, mert ma éjjel tájban Barmok jászolában üdvözítőnk született.

1. Pásztor: Nosza siessünk már, Hol az ökör és a szamár?

2. Pásztor: Sajtot vegyél az ujjadba, egy szép bárányt a nyakadba.

3. Pásztor: Te meg öreg rakj tüzet. Forraljál édes tejet. Én egy kis mézet viszek, mellé friss vajat teszek.

Angyal: A pásztorok sietnek már kis Betlehem felé, Hogy elvigyék hódolatukat az új király elé.

(Közben a csillag odavezeti a pásztorokat a jászolhoz és a Pásztorok éneklik. Pásztorok, pásztorok örvendezve. - ének)

Angyal: Megérkeznek. Alszik a város, házai sötétek, zártak. Hát Betlehemben senki sem örül a Messiásnak?

1.Pásztor: Pásztortársak mit jelent a fényesség odabent? Még én ilyet nem láttam. Bár sok időt szolgáltam.

2.Pásztor: Ha én gazdag lehetnék, Kincset, aranyat vinnék. Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok.

3.Pásztor: Adjon Isten szép jó estét. Keressük a kisdedecskét!

József: Jó helyen jártok, itt van, de halkabban, mert alszik.

1.Pásztor: Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj de fázik az ártatlan!

Mindenki: Szűz Mária várja, várja (ének)

Mária: Szememen a könny a fátyol kicsi fiam biztos fázol, nincsen bölcsőd csak a jászol. Aludj, aludj én szentségem.

2. Pásztor: Hoztunk neki ajándékot. Én bárányt.

3. Pásztor: Én sajtot.

1. Pásztor: Én mézet. (leteszik az ajándékot)

Angyal: Menyhért, Boldizsár Afrikából indult, Afrikából indult, Menyhért, Boldizsár, Gáspár is elindult. Gáspár, Menyhért, Boldizsár Betlehembe értek. Betlehembe értek, Kibontották batyujukat, mannát eddegéltek. Hosszú volt az útjuk, igen megéheztek, igen elfáradtak. Megették a mannájukat egy morzsát se hagytak.

Csillag: Siessetek már!

Boldizsár: Nem bírunk olyan gyorsan!

Menyhért: Várj egy kicsit, lassabban menj!

(Odaérnek a jászolhoz, letérdelnek.)

Gáspár: Jó estét, jó estét! Messze napkeletről jöttünk, fényes csillagot követtünk.

Menyhért: Fényes csillag azt mutatta, megszülettél kis Jézuska!

József: Kik vagytok? Mit kerestek itt?

Boldizsár: Napkeleti bölcsek vagyunk, A Megváltót keressük. Én Boldizsár vagyok.

Gáspár: Én Gáspár vagyok.

Menyhért: Én Menyhért vagyok. Ajándékot hoztunk. Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, látod ím előtted áll. Fejet hajtunk, letérdelünk, kicsi Jézus ünnepelünk. Fogadd el az ajándékot, benne van a Jószándékunk. Hoztunk aranyat, tömjént, mirhát, kérve, kérünk, hogy ne sírj hát!

Angyal: A jászol körül boldogan, hódolva leborulnak. S ujjongó szóval mondanak, Dicséretet az Úrnak.