Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek a karácsonyi ünnepséghez

2008.11.27

 

 Köszöntő

Ismét eljött a szent ünnep,          Hogy a béke s boldogság
A kedves karácsony                    Mindaddig csak álom,
Piros lángú gyertyák égnek         Míg az emberszívben nem lesz
Zöld karácsonyfákon.                  Örökké karácsony.

Elhívtuk jó szüleinket,                 Ezt ápolja e szent helyen
Hogy itt együtt legyünk,              Bennünk mindig, minden:
Kedves templomunkban              A szeretet szellemében
Együtt ünnepeljünk.                     Gyökerező hittel.

Együtt mondjunk hálát,               Isten hozta templomunkba
Buzgó imádságot,                        Kedves mindnyájukat,
Hogy az Isten Jézuskával            Köszönjük, hogy felkeresték
Megáldotta a világot.                  Áldott hajlékunkat.

Ő mutatta meg, hogy éltünk        Amit látnak, hallnak tőlünk:
Milyen boldog lehet,                   Szárnyaló dalt, kedves verset,
Hogyha törvénnyé lesz               Fogadják be szíveikbe,
Köztünk a szeretet.                     Mint egy békés, boldog percet

 

A legszebb ünnep

Legszebb ünnep életünkben
Szent karácsony napja.
Kis szobánkban tiszta fényű
Pompás karácsonyfa.

Minden ága meg van rakva
Drága ajándékkal,
Játékokkal, cukorkával,
Zörgő mogyoróval.

Gyermekkorunk szép emléke
Ma feltárul újra,
Mintha gond, baj és bosszúság,
Könny, panasz nem volna.

Ó, pedig ezekből ma is
Sok van a világon.
De legyen örökké leggyönyörűbb
Ünnep nekünk a karácsony.


Karácsonyfa

Karácsonyfa, karácsonyfa
Boldogságnak fája,
Gyermekkori szép emlékek
Ragyogó varázsa.

Mintha most is kis szobámban
Otthon látnám képed,
Amint ott a kicsiny család
Körülülünk téged.

Ez nem lehet, ez csak álom,
Te eltűntél messze,
Gyermekkori karácsonyok
Édes, szép emléke.

Te eltűntél, vissza nem jössz,
Csak az álom szárnyán
Ó, - bár mindig megjelennél
Így karácsony táján !

Az öröm imádsága

Betlehemi fényes csillag
Beragyogta a világot,.
Legyen érte a jó Isten
Általunk is áldott.

Szálljon hozzá ajkainkról
Az öröm imádsága,
Hogy ma jóság és szeretet
Jött el a világba.

Békesség és egyetértés
Dobogtassák meg szívünket,
S töltsék be e szent ünnepen
Gyarló földi életünket.

Áldással és boldogsággal
Teljen meg az egész élet,
S vigye el a tiszta szívet
Jézus bölcsőjéhez.

Mikor Jézus megszületett

Mikor Jézus megszületett
Csillag gyúlt ki az égen,
S fénye mellett a pásztorok
Megindultak szépen.

Ajándékot vittek ők
A szendergő gyermeknek,
Bárányt, bundát, sajtot, tejet
Lábaihoz tettek.

Ezen a szép karácsonyon
Én is útra kelek,
Sietek, hogy el ne késsek,
Utolsó ne legyek.

Ajándékot viszek én is
Kisded Jézusomnak:
Szívem, lelkem szeretetét
Adom megváltómnak.

Kis Jézuska fogadd kérlek
Ajándékom szívesen!
Barátságod, testvérséged
Amíg élek keresem.


Hol terem a karácsonyfa ?

Hol terem a karácsonyfa?
Fenyves erdők mélyén,
Angyal száll a mennyből érte
Karácsony estéjén.
Liliomszín két kezével
Kiássa gyöngéden
S mindjárt el is tűnik vele
Csillagok ködében.

Fenn az égben telerakja
Mindeféle jóval,
Pirosbélű naranccsal
Meg ezüstös dióval.
Fenyőfából karácsonyfa
Így lesz a szent éjen,
S a szeretet lopja közénk
A Jézus nevében.

Karácsony éjjelén

Szent karácsony éjszakáján,
Fényes álmok hajnalán,
Ó, de szépen zeng a szó,
Mely a mennyből hallható.

A régi vágy valóra vált,
Amit annyi ember várt.
Angyalszóra pásztornép
Jászolágyhoz félve lép.

Elhozta az ajándékát,
Nézi, nézi Jézusát,
És a jászolágy felől
Rájuk békét tündököl.

Szent karácsony ünnepén
Gyermekszívvel érzem én:
Szívem mélyét járja át,
Jézus nékem jóbarát.

Szent karácsony éjszakán,
Fényes álmok hajnalán
Ajkam vígan énekel:
Áldott légy óh, - Istenem!


Hol is vagy ?

Karácsonyi csillag
merre lelhetünk meg?
Merre vagy, hol is vagy? -
nélküled nincs ünnep.

Nélküled nincs ünnep
s üres a míves nap.
Merre vagy, hol is vagy
karácsonyi csillag?

A terengő ködből
jöjj elő az éjben,
hadd leljünk meg ismét
mindnyájunk szívében.

Legendák ködében
szépen világíthat,
de a valóságban
nincsen olyan csillag.

De hiszem és vallom,
létezik egy csillag,
amely az emberről
ma is örömhírt ad.

Nemcsak messzi múltban
s nem a legendákban,
de hol józan szívben
tiszta békevágy van.

Karácsony estéjén


Karácsony a legszebb ünnep,
Minden csupa pompa,
Szobáinkban ott ragyog
A díszes karácsonyfa.

A gyermekek örvendeznek,
Nagyok énekelnek,
Tiszta szívből hálát adnak
Mind a jó Istennek.

Megköszönjük az örömet,
Békét, boldogságot,
Szeretetet, egyetértést,
Amit Jézus hozott.

Milyen jó, hogy az örömhír
Mind beteljesedett,
S jóakarat lett úr mára
Az emberek felett.

Ünnep

Ünnep a földön, ünnep a mennyben,
Drága karácsony vár a szívünk,
Angyali karnak éneke zengjen
S keltse örömre a mi hitünk.

Betlehem áldott csillaga jöjj el,
Újra ragyogj a bölcsek előtt.
Tölts be a földön gazdag örömmel
Bérc-, halom-, erdő s puszta mezőt.

Ünnep a földön, ünnep a mennyben,
Drága karácsony zengje szavad:
Bú, hogy oszoljon, seb behegedjen;
Béke a földön s jóakarat !.


Ünnep készül

Ünnep készül,             Korcsolya siklik,      
hó esik egyre,              cérna-nyoma cifra    
fehérebb lesz               szánkó után              
a világ                         fölcsapódik              
holnapután                  hókristályból            
keddre                         szikra.                       

Udvart, kertet             Kucsmát, kesztyűt      
betemet, betemet,      viselek, viselek,          
mégis szeretem          mégis szeretem          
a havat, a telet.          a havat, a telet.            

                    Boldog ünnep,                          
                     hó esik egyre,                           
                     fehérebb lesz                            
                     a világ                                       
                     holnapután                                
                     keddre.                                      


Májay Endre: Istenem, Istenem ..

Istenem, Istenem! - jaj de boldog vagyok,
Hogy hozzám is eljöttek a szép kis angyalok!
Nékem is elhozták a Jézuska fáját,
Fel is díszítették minden kicsi ágát.
Alma, dió, cukor több már nem is férne,
Egy kicsi csillag van a legtetejében.
Az a kicsi csillag az én szememben ragyog,
Istenem, Istenem! - jaj de boldog vagyok!

Horváth István: Giling, galang ...

Giling-galang, giling-galang
Pilinkél a csendben ...
Kicsiny pásztorok készülnek
Mennek Betlehembe.

Mennek, mennek ...
S Betlehembe érnek,
Szívükben még nem halt el
A szép angyali ének.

Léptük csillag világa vezérli,
S míg ezt látják
El is tudnak
Jézus elé érni.

Megyek én is,
A csillagot nézem,
Már nem egyet, milliót
Látok a végtelen égen.


Pósa Lajos: A szeretet

Nagyobb kincs a földön
Nincs a szeretetnél.
Örülj ha valaha
Valami jót tettél.

Ha csak egy könnyet és
Egyszer letörültél,
Édesebb öröm az
Minden más örömnél.

Mikor rá sem gondolsz,
Mikor nem is várnád:
Isten két kezéből
Ezer áldás száll rád.

Hogy nyoma ne vesszen,
Hogy ne legyen vége:
Beírja az Isten
Csillagos könyvébe.

Karácsonyfa

Karácsonyfa, jaj de szép,
Rajta százegy gyertya ég.
Csomag is van alatta ...
Nekem hozta angyalka!

Karácsonyi álom

De szép is a karácsonyfa,         Jó szüleit átöleli,
Ha jó gyermek ül alatta.             Szíve szeretettel teli, -
Imádkozik s énekel                    Nincsen ennél szebb dolog:
Istent hívő lélekkel ...                 Ha látjuk szívünk fellobog.

Bár csak régen ...

Bár csak régen felébredtem volna,
Látod pajtás, most állottam talpra.
Máris csendül fülemben
Angyalok mondása:
Hogy a jézus most született
Rongyos istállóban.

Új örömet

Új örömet mondok nektek,
Kik itt jelen vagytok:
Megszületett Betlehemben
A ti megváltótok!
Rossz istállóban,
Szalmán, jászolban
Fekszik Jézus, a megváltó
Téli nagy fagyban.


Szép patyolat ...

Szép patyolat hópelyhekben
Szálljatok le angyalok:
Jó fiúknak, leánykáknak
Karácsonyfát hozzatok!

Imádságok csendes szárnyán
Szálljatok fel gyermekek:
A magasság Istenének
Tiszta szívet vigyetek!

Karácsonyi álom

Karácsonykor azt álmodtam,
Angyalokkal játszadoztam.
Hoztak nekem karácsonyfát,
Kis Jézuska ajándékát.

Álmaimból felébredtem
S karácsonyfa állt előttem.
Köszönöm óh, - angyalok,
Mindent, amit hoztatok!

A sok gyertya ragyogását,
Édesanyám mosolygását.
Másnak is óh, - hozzatok
Sok örömet angyalok!


Az első karácsony

Karácsony éjjelén                       Messze napkeleti
Nagyon-nagyon régen,              Nagy-királyok, bölcsek
Betlehem városnál                     Ajándékkal telve,
Csodafényű csillag                    Messiást imádni
Tűnt elő az égen.                       Betlehembe jöttek.
Egy istálló fölé                           Megnyílott a égbolt,
Sugározta fényét,                      Fényes tündökléssel
Mutatta a helyet,                        Angyalok szálltak le,
Nagy örömet jelzett:                  S örömhírt hírdettek
Jézus születését.                      A pásztor-seregnek.

Fényes csillag ...

Fényes csillag tündökölve          Lerakta az ajándékát
Ragyogott az égen,                     A szerecsen szolga,
Három király útnak indult             A királyok leborultak
Csillagfényes éjjel.                      Elébe a porba.
Tündöklő fény hívta őket            Eljöttek a pásztorok is
A szent istállóba,                         Az égi fényt látva,
Ahol az ártatlan kisded                Kukucskáltak az angyalok
Feküdt a jászolban.                     A csillagcsodára.
Ott feküdt a hideg éjben            Isten fia szegénységben
Barmok között, szépen ...         Jött a bűnös földre ...
Hol az ökör, hol a tehén             Így váltotta meg az embert
Melengették éppen.                   Örök üdvösségre.


Karácsony

Karácsonykor csillag gyúlt ki
Betlehem felett,
Betlehemi istállóban
Jézus született.

A szívekbe szeretetet
És békét hozott.
Mind eljöttek üdvözölni
Őt a pásztorok.

Csillag után három király
Betlehembe ment,
Jézuskának lába elé
Kincset, tömjént tett.

Karácsonyi vers

Megérkezett a karácsony
Ragyogással, fénnyel, -
A zöld fenyőn apró, kicsi
Viaszgyertyák égnek.

Sok jó gyermek szív repesve,
Nagy örömmel nézi,
Selyemszárnyú, fehér angyal
Mit is hozott neki.

Ezüstszánon érkeztek meg,
Sok őzike húzta, -
Én Istenem, milyen szép is
Az angyalok útja!

A szeretet és a jóság
Építi az utat:
Minden kedves kisgyermeknek
Ajándékot juttat.

Angyal járt ...

Angyal járt az éjszakában,
Kigyúltak a csillagok,
Hozott nekünk karácsonyfát
Friss, zöldfenyő illatot.

Kis kezemet összetéve
Imádkozom Istenem,
Az angyalka repüljön be
Minden kicsi gyermekhez.

Ezüst fenyő

Ezüst fenyő, szép sudár,
az erdőben kismadár,
mókus, nyuszi körbejárta,
körbejárta, úgy csodálta.

Ezüstfenyő, szép sudár,
karácsonyi díszben áll.
Szaloncukor tarkabarka,
csillog a sok gyertya rajta.

Karácsonyfa, szép sudár.
Erdőbéli kismadár,
mókus, nyuszi hogyha látná,
igazán csak most csodálná.

Karácsonyi köszöntő

Karácsonyi fényességből
Ma a földre angyal szállott,
A szeretet éltető lelke
Ragyogja be a világot ...

Vidám-dalos népe:
a szép angyalsereg,
Ők hozzák el nekünk
A legszebb ünnepet ...

Karácsonyi fényességből
Szívetekbe béke szálljon, -
Hozzánk való jóságtokért
Isten ezerszer megáldjon

Csordapásztorok

Csordapásztorok                 Elindulának,
Midőn Betlehemben           És el is jutának
Csordát őrizének                 Szent hajlékához
Éjjel a mezőben.                 Az ég s föld urának.

Isten angyali                        Nem találták őt
Jövének melléjük,               Fényes palotában,
Nagy félelemmel                 Hanem egy istálló
Telék meg a szívük.            Szegény jászolában.

"Örömet mondok                Mindenek élte
Néktek, ne féljetek,             Áldás e kisded
Mert ma született                S ő mindenek közt,
A ti üdvösségtek.                Mily szükséget szenved!

Menjetek el csak                Aki az ég és föld
Gyorsan a városba,            Sarkait fenntartja,
Ott találjátok                      Nem lel más helyet,
Jézust a jászolban."            Hol fejét lehajtsa.

                           Légy áldott Jézus,
                           Dicsőség királya,
                           Ki ma születtél
                           Értünk a világra!

Karácsonyi vallomás
 
Mennyi érzés, mennyi hála         Gyűlöletet és haragot
Kél ma a szívünkben,                  Mért hordoz szívében?
Nem is tudjuk elfeledni               Miért nem becsüli testvérét
Egész életünkben.                       Egész életében?


A Jézuska jászolánál                  Haraggal, bosszúval
De jók tudunk lenni.                   Mért rohan egymásnak?
Mért nem tud a földi ember       Miért okoz sok szenvedést
Ilyen szépen élni?                       Az egész világnak?

                             Ó, ha ez az ünnep
                              A szívünkben élne,
                             Szeretet és jóság
                              Költözne a földre.


Karácsony

Szép karácsony, jó karácsony
Szállj közénk most angyalszárnyon.
Kenyeret hozz eleget,
Didergőnek meleget,
Igazságot miközénk,
Szeretetet mibelénk.
Munkakedvet karunkba,
Sok jóságot szavunkba,
A betegnek életet,
Éhezőnek kenyeret,
Békességet hazánknak,
Gyümölcsöt a munkánknak.

Kívánság

Szeretnék én messze szállni
Keleti bölcs lenni,
Kicsi Jézus eleibe
Hódolatot tenni.
Szívem kincsét mind kiraknám
Odaadnám neki,
A mosolya rám ragyogna,
Mosolya az égi.


Pásztor

Szeretnék én messze szállni
Pásztorgyermek lenni,
Betlehemi szép mezőben
Fényességre lelni.
Gyermek Jézus kis testére
Subámat teríteném,
Szeretetre talált szívvel
Békéjét hirdetném.


Eljött a nap

Eljött a nap, mit várva vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját is elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
Az angyalok dalával együtt
Dicsérünk mi is tégedet.

Ha elmúlik majd karácsony,
Te akkor is maradj velünk.
Míg élünk ezt a kis családot
Szeresd, - édes Istenünk!


Bár belepné

Nem baj, hogy nem látszik a Nap,
hogy elborult az ég,
csak lágyan hulljanak
a könnyű hópihék.

Csak legyen szép fehér a táj
s mindent takarjon el,
- ami sötét, rút, romlandó -,
a fehér hólepel.

Hadd legyen tiszta, szűzies
- pár napra, hétre bár -
ez a világ, mely télidőn
oly daltalan, sivár.

S bár belepné szívünket is,
- ne legyen kárhozott -,
fehérre az a kegyelem,
mit a kisded hozott!

Betlehemi éjjel

Betlehemi fényes csillag
Le ne tűnj az égről:
Ragyogj a világra,
Küldd mennyei fényed
Az Isten fiának
Békés jászolára.

Jer mutasd az utat
Bölcsnek és királynak,
Hogy odataláljon ...
És taníts meg újra,
Hogy a szeretetnél
Nincs szebb a világon !

Jézus anyja

Jézus anyja ez éjjelen A jászolban ápolgatja,
Nagy örömét mutatja, Kendőjébe betakarja,
Hogy az ő szép fiacskáját Ékes szóval rengeti,
Karjai közt tarthatja. S a szívén melengeti.

Gál Éva Emese: Karácsonyfa


A gyermekkor boldog karácsonyfája
a szívünkből a mennyekig ragyog,
és az egész nagy család körbeállja,
mint bolygók az éltető csillagot.

Mondd, szerteszét szóródnunk miért kellett,
s miért árnyal arcunkon a halál?
Mért nem írhatok olyan fáról verset,
amit az egész család körbeáll?

Gyűlnek köztünk mezők, utak, határok,
nincs erőnk győzni az idő felett,
hiába őrzünk annyi közös álmot,
ha postán küldjük a szeretetet

egymásnak, valódi ölelés helyett,
a régi, nagy karácsonyfa alatt,
ahol a megváltó hitek születtek,
hogy együtt túléljük a gondokat.

Kint a világ fehér csodákba dermed.
Minden sóhajunk csillagot terem,
amig fájdalmunk lehel bele lelket:
velünk szakad szerte a végtelen.

De bent a lélek titkos melegében
összetartásunk jelképe a fa,
amit cipelünk minden űzetésben,
mert világ-családunk karácsonya

ölelkezik benne a vesztés ellen,
és űrök távlatait éri át.
A szeretet olyan legyőzhetetlen:
benne tisztul ünneppé a világ.

Babits Mihály:Karácsonyi ének


Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok között:
mégis itt rídogálsz, állatok között.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb talán, mint a csillagűr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád kebléért nyúlt…

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
S nem vélted rossznak a zord életet?
Te, kiről zengjük, hogy “megszületett”!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Áprily Lajos:Karácsony - est

Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanul?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? -
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.


Áprily Lajos:Karácsonyra

Foszlik a fény, fogy a hő,
közeledik az idő,
meg kell már születned!
Gyűlnek is a pásztorok,
igazodik száz torok
édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog
jót jelentő csillagod
rőt egünkre kelni.
De a jászol barma vár
s három keleti király
készül útra kelni.

Az alázott s a szegény
sorsa sűrű éjjelén
jöttöd után reszket.
Nem lehet, hogy annyi test
s lélek vágyát félrevesd
és hogy ne szüless meg!

Ürögdi Ferenc:Betlehembe menni

Elindultam Betlehembe
Jézust megkeresni,
sok hálával a szívemben
tisztességet tenni.

Meg is leltem a jászolban
az én drága kincsem,
el is mondom néhány szóban,
mint szereti szivem.

Válaszképpen rám mosolygott
az isteni gyermek,
tekintete üdvöt hozott
s arcomon pihent meg.

Így lettem én olyan boldog,
mint soha még senki!
Lám milyen szép, mily jó dolog
Betlehembe menni!


Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség, fehér paplan,
se hó se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe!

Hosszú útról…

Hosszú útról, messze földről
bölcsek jöttek napkeletről.
Három király itt van máris,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár is.

A kis Jézust igy köszöntik:
leborulnak mind a földig.
Leteszik a kincsesládát,
színaranyat, tömjént, mirhát.


Falu Tamás: Karácsonyeste

Karácsonyeste, gyertyafény,
Szív a szívhez most oly közel,
Sok fenyőág: sok kar, amely
Egész világot átölel.

De van szív, mely nem lel szívet,
Van seb, melyre nincs ír,
Nincs ember annál szomorúbb,
Mint ki karácsonykor sír.


Utassy József:Karácsonyfa

Kis szobámba varázsolva
áll egy fényes karácsonyfa.

Tetejében ezüst torony,
Hol maga az Isten honol.

A fa alatt három király:
Gáspár, Menyhért meg Boldizsár

lesik ámuldozva hosszan:
ki tündököl a jászolban?

S virraszt ama csillag fénye
immáron kétezer éve.


Karácsonyi köszöntő

Karácsonyt köszöntünk,
Szavaink szálljatok!
Felnőttek, gyerekek,
Közibénk álljatok!

Énekkel, imával
Kis Jézust köszöntsük,
Születése napját
Vígan ünnepeljük.

Karácsony

Lehalkul a város zaja karácsony estére,
Melengeti a lelkünket a kis gyertyák fénye.
Megszületett a szeretet földünkre e napon,
Hogy a csüggedt embereknek hitet, reményt adjon.


Csodás ünnep

Csodás ünnep a karácsony,
a földre eget varázsol.
Fenyőágon gyertya lángja
csillagot visz kis szobánkba.

A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavai már harangoznak.

Tolna Éva:Ünnepek ünnepe

Tele a ház ünneppel:
Egész család ünnepel.
Ünneplőbe öltöztünk,
ünnepi az örömünk.
Zizegi a fenyőág:
Csak itt benn van jó világ.
Tele a ház ünneppel,
karácsonyi énekkel.

Elszállnak a dallamok,
kinyílnak az ablakok.
Szállást adnak Máriának
s a didergő Jézuskának.
Mosolyog a Holdvilág,
kint is jobb már a világ.

Lászlóffy Aladár:Karácsonyra harangoznak

Kórusai dalba fognak
üveghangú angyaloknak,

égi sugár, téli felleg
gyermekhangon énekelnek.

Visszhangja kél a hegyeknek,
hegyeken a rengetegnek,

zeng a völgy és zeng az erdő,
mikor az ideje eljő:

karácsonyra harangoznak
a Körösnek, a Szamosnak.

Lászlóffy Aladár: Közeleg szép karácsony

Mint a fehér angyalszárnyak,
fehér tollas fenyőágak
suhognak a téli tájon,
közeleg a szép karácsony.

Minden házban ünnepelnek,
boldog ilyenkor a gyermek,
szívünk meleg, mint a bársony,
mikor eljön a karácsony.

Velünk jön a gyertya fénye
a szeretet ünnepére,
ragyog könyvön és kalácson
melegével a karácsony.

Elnémulnak mind a hangok,
mikor szólnak a harangok,
ember embernek ne ártson -
ezt üzeni a karácsony.


Dsida Jenő:Itt van a szép karácsony

Itt van a szép víg karácsony,
élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog csupa drága,
szép mennyei üzenet:
kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhítat,
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csuda szép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, harangjáték
szól, éjféli üzenet:
kis Jézuska született.


Lévay Erzsébet:Jézuska-ing

Nézd csak, csupa-csupa pompa
ez a csodás karácsonyfa!
Körüllengi fenyőillat,
csúcsán betlehemi csillag,
s ezer ága tarka-barka,
nekem mégis legszebb rajta
egy picinyke papírcsipke:
jóságom Jézus-inge.
Édesanyám készítette,
várakozva az ünnepre,
fehér papírból vágta ki,

piros szívet rajzolt neki,
s bemetszette sok-sok helyen,
s ahányszor jó gyermek voltam,
egy kis mintát felhajtottam.
Igyekeztem, hogy szépüljön,
karácsonyra elkészüljön.
Most jól látszik jóságom,
mert itt ül a legszebb ágon,
s ha fázik a kis Jézuska,
akármikor felhúzhatja.

Hárs Ernő:Karácsony

Zsong a téli erdő,
nagy a nyüzsgés benne.
Messzi útra készül
a fenyőfák ezre.

Beszórják a felhők
őket puha hóval,
madarak díszítik
szőlővel, dióval.

Őz és szarvas ámul,
mint szökik a lombra.
Itt is, ott is egy-egy
kerek fejű gomba.

S miközben a gallyak
csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra
alászáll egy csillag.

így indul az erdő
ezer fenyőfája
örömet szerezni
szerte a világba.


Békefy Antal:Aranyhaj a karácsonyfán

Aranyhaj a karácsonyfán,
csillog, fénylik minden ágán.
Nincs már bundás hósapkája,
csokiból lesz új ruhája.

Tetején csillag fénylik,
csúcsa felér majd az égig.
Aranyalma hintáz rajta.
Ó, be szép a karácsonyfa!

Gyertyagyújtás

Felgyújtottuk újra             Jézusunk, megváltónk,
a kedves lángokat,            ki hozzánk leszálltál,
hogy fényük mutassa        karácsony estéjén
Jézushoz az utat.               most is ránk találtál,

És ahonnan leszállt,          nézd nyitva a szívünk
felnézünk az égre,            diadalkapuja:
szívünk hálát rebeg           vonulj be hát rajta
Istenünknek érte.               Jézus, Isten fia!

Karácsony hívogatása

Jöjj el szép karácsony
fényes gyertyalánggal,
hadd lássuk a jászolt
az Isten fiával.

Üdvösségünk vára,
hitünk napvilága,
tündöklő fényeddel
ragyogj a világra.

Az ég üzenetét
szívünkbe fogadjuk,
az egész világnak
íme, tudtul adjuk.

Angyalvárás

Én a karácsonyról
még nem sokat tudok,
csak annyit, hogy jönnek
az égi angyalok.

Akik örülnek, hogy
Jézus megszületett,
éneklik a békét
és a szeretetet.

Ajkunkon is zeng
a Jézust váró ének,
szívünkbe fogadjuk
az égi vendéget.

Karácsonyfánk

Karácsonyfánk gyönyörű,
szép ezüstzöld levelű.

Égő gyertyák fénye hull,
körülálljuk mi alul.

Minden ága rakva van,
nézzük, nézzük boldogan.

Szívünk nem lát senki mást,
csak az égi Jézuskát.

Karácsonyfánk jaj de szép,
mosolyt hint le ránk az ég.

Mintha ez estelen
közel volna Betlehem.

Donászy Magda:Kis fenyő

Szabad-e bejönni?
Zöld fenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak,
békés jó napot!

- Jó napot, Zöld fenyő!
Régen vártunk rád,
maradj itt minálunk,
díszítsd a szobát!

- Nincs tarka virágom,
egyetlen tobozban
a távoli erdők
üzenetét hoztam.

- Zúzmara díszíti
a tobozod, ágad,
maradj itt közöttünk
kiskarácsonyfának.

- Szeretettel jöttem,
szívesen maradok,
hogy veletek töltsem
a szép ünnepnapot.

- Állj ide középre,
feldíszítünk szépen,
te leszel a legszebb
a földkerekségen.

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

… Bizalmas szivvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szivemben,
És hiszek a régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

… És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek.
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak igy decemberben.

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

Nől a dér, alom jár,                  Viasz-szín, kén-sárga
hó kering az ág közt.             Mennybolt alatt járnék,
Karácsonynak ünnepe           körülvenne kék-eres
lépeget a fák közt.                 Halvány téli árnyék.

Én is, ládd, én is, ládd,          Kis ágat öntöznék
hóban lépegetnék,                 fönn a messze Holdban.
ha a jeges táj fölött                Fagyott cinkék helyébe
karácsony lehetnék.               Lefeküdnék holtan.

Hó fölött, ég alatt                  Csak sírnék, csak rínék,
nagy könyvből dalolnék,       ha karácsony volnék.
fehér ingben,mezítláb,           vagy legalább utolsó
ha karácsony volnék.             Fia-lánya volnék.

Karácsonyi csengő

Karácsonyi csengő vagyok
csilingelek az ágon.
Örüljetek megérkezett
Télországból karácsony!

Szőnyi Zoltán:Karácsony

Felhőanyó hullat pelyhes hócsibéket,
betakarják lágyan a messzi vidéket.
Tapadnak az ágra, megülnek a rácson,
fehér fényben úszva itt a szép karácsony!

Mintha minden fácska porcukorból volna,
hófehér mezőkön ezüstcsengő szólna.
Boldog minden ember kerek e világon,
csakhogy itt vagy végre, gyönyörű karácsony.

Sarkady Sándor: Felsüt a csillag

Felsüt a csillag,
hold is előjön,
jégcsapok égnek
karcsú fenyőkön.

Kései szán fut,
porzik a porhó,
jégrögös úton
villog a patkó.

Cinke szeméről
foszlik az álom,
csenget a csengő:
itt a karácsony!

Szőnyi Zoltán: Kis karácsony, nagy karácsony

Akkor szép a kis karácsony,
hogyha hó van kint a rácson.
Szép fehéren hull a hó,
puffan ám a hógolyó.

Akkor szép a nagy karácsony,
ha van kiflim vagy kalácsom,
s benne mák a töltelék,
erre verset költenék.


Donászy Magda:Karácsony van

Mennyi, mennyi                Édesanya
pille repked!                      mosolyogva
Mennyi, mennyi                most disziti
pille száll!                          fel a a fát.
Hófellegek                         Arany-ezüst
sűrűjében                            diót terem
elaludt a                              a friss, gyanta-
napsugár.                            szagú ág.

Fenyőerdő                         Hintázik
sűrűjében                           a fenyődoboz,
fejsze csattog,                   mintha szólna:
ág suhog:                           Csingiling!
- Karácsony van!               Karácsony van! -
bólogatnak                        Pontnyi cinke
a hósipkás                         az ághegyről
hegycsúcsok.                    betekint.

Házak előtt                       Örül Jancsi
a hóember                         és Juliska,
új ruhában                         anya, apa,
álldogál:                            nagyapó.
- Karácsony van! -         - Karácsony van! -
újságolja                           a világra
Miska, Pista,                    csöndtakarót
Panni, Pál.                        hint a hó.

Udud István: A pék dala

Kis karácsony,
nagy karácsony,
dagasztom már
a kalácsom.
Friss tojásból
egy kis kence,
várja forrón
a kemence.

Kis karácsony,
nagy karácsony,
mind kisült már
a kalácsom.
Diós, mákos
és lekváros,
hadd lakjon jól
falu, város!

Tordon Ákos: Karácsonyest

Karácsonyeste van, csend van kint.
A hold az ablakon betekint.
Lát téged, lát engem, bennünket,
szereti ünnepi kedvünket.

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kiváncsiság bújkál
minden gyermekarcon.

Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.

Tudom az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…

Azért olyan kedves…
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
apára… anyára.

Donászy Magda: Karácsonyi vacsora

Cinke kopog az ablakon.
- Kipp-kopp! Kérek valamit! -
Kis csőrével széthúzza a
jégvirágok szirmait.

Átkukucskál. Karácsonyfát
lát a szoba asztalán.
Tél van. Megis mennyi virág
bontja szirmát benn a fán.

- Holdapóka! Kukkants át a
hófellegek függönyén!
Mért gyullad a gyantaszagú
fenyőágon gyertyafény?

- Karácsony van, kis madaram! -
vidd el a hírt szerteszét.
Előbb virrad az új hajnal,
később borul ránk sötét. -

Jön a veréb, a vörösbegy,
csóka, rigó: nagy család…
Ajtó nyílik: Osztják már a
karácsonyi vacsorát.

Sarkady Sándor: Kérlelő

Fenyő ága
hósugárban,
mire vársz a
hófúvásban?

Hideg ez a
kristálybunda,
gyere haza
kis házunkba!

Karácsonyfánk
te lehetnél,
gyertyalángnál
melegednél!

Majtényi Erik: A fenyő

Fiatal volt, a csúcson állt.
Megért vagy ezer éjszakát,
Tél után várta a tavaszt,
nyáron is nőtt egy araszt.
Ősszel dühödten rázta a szél,
fehérbe vonta talpig a tél -
alatta hómező, őznyomok,
felette csillag csillogott.
Most mind-mind lejjebb költözött:
ott csillog ágai között.
Most pille szárnyú, rezzenő
fényekkel ékes a kis fenyő.
Mintha csillagos eget
villantanának az ághegyek.
Temérdek apró fény körét,
szemek csillanó örömét.


Czeglédy Gabriella: Ünnepvárás

Decemberi félhomály,
ünnepváró délután.
Unatkozó kicsi gyerek,
- Figyelj! Mesélek most neked.

Volt egyszer egy formás fenyő,
büszke törzsű, nagyra törő.
Tudta is, hogy ő a legszebb,
társaira rá sem nézett.

Egy havas, téli reggelen,
fejszék csattogtak szüntelen.
Büszke törzsű hiába várt,
elvitték már minden társát.

Nem tudhatta meg ő soha,
mi is a karácsony titka.
Feldíszített többi fenyő,
gyertyafényes titkot őrző.

Dénes György: Karácsonyfa

Karácsonyra,                    Jön s megáll a
karácsonyra,                     kis szobánkban,
bekopog a                         csupa illat,
karácsonyfa.                      csupa bársony.

Hozza havas                     Feldíszítjük
erdők álmát,                      gyönge ágát,
Ezeregy éj                         simogatjuk
ragyogását.                        zöld ruháját.

                   Odagyűlünk
                   mind alája,
                   s ránk mosolyog
                   minden ága.


Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

Nemsokára karácsony lesz,    Sok más fenyőtestvérével
ezüsthó hullt már a fákra,       arra várt a kicsi réten,
szél borzolta erdőszélen         hogy valaki kiválassza:
didergett egy fenyőfácska.     Őt válassza mindenképpen.

Arra gondol, ha jönnének       Egy mamácska meg is vette,
és kivágnák karácsonyra,        az erkélyre állította,
szép szobában, jó melegben    búsult is a fenyőfácska:
állhatna, mint karácsonyfa.     Nem lesz mégsem
                                                 karácsonyfa!

Egy kis nyuszi így mesélte       Aztán mégis elővették,
fenyőfánknak még a nyáron,    díszítgették napról-napra:
alig várta, hogy hó hulljon,       csillagszórót, szaloncukrot
s itt legyen már a karácsony.    aggattak a kis gallyakra.

Egy szép havas téli reggel      Került rá sok színes gyertya,
teljesült is régi álma:               aranydió, papírangyal:
kivágták és ráfektették            ő hívta be a kisfiút,
őzek húzta csengős szánra.    Csengő hangú kis haranggal.

                    Lobogtak a színes gyertyák,
                    csillagszórók gyúltak sorra:
                    így lett a kis fenyőfából
                    örömhozó karácsonyfa.

Hárs Ernő: Betlehemi tevék

Éji pusztaságban               Kincseket cipelnek
Három teve baktat,            távol palotákból,
pislogva világol                de ahova érnek,
valahol egy ablak.            csak egy kicsi jászol.

Hány nap még odáig,         S míg a rakományuk
egyikük se tudja,               kiöntik elébe
csillag szállt föléjük,          nemcsak hármójuknak
azért keltek útra.               hajlik meg a térde..


Feleki Sándor: A jószívű Magda

Sok süteményt kapott
karácsonyra Magda.
Éhes madárnépnek
felét odaadja.

Jézuska az égből
örvendezve látja,
csókot küld a Magda
fehér homlokára.

Feleki Sándor: Karácsonyi ének

Ó, de szép vagy, szent Karácsony!
Idebenn meleg kályha, zöld fenyőfa int nekem.

Kint hideg van. Sírnak a kis madarak…
Kalácsomból nekik is jut egy falat.

Ajtóm előtt szegény gyermek didereg:
adok neki ételt, ruhát meleget.

Szeretettől zeng karácsony éneke:
ne éhezzen, ne fázzon ma senki se!


Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szivébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke.