Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarország leggyakoribb fái - Telepített erdők

2012.09.07

Magyarország leggyakoribb fái

Erdeinket alkotó őshonos fafajtáink közül említünk meg néhányat a teljesség igénye nél­kül, hogy a hétvégi kirándulásokon megkönnyítsük a fafajok felismerését. Legelőször azt kell megállapítanod, milyen erdőben jársz.

Cseres-tölgyes Hazánk legjellemzőbb erdeje a dombságainkban, hegyeinken 450 méter magasságig található cseres-tölgyes. Ezekre az erdőkre a laza lombkoronaszint jellemző, ami jól átengedi a fényt. Ezért itt fejlett az aljnövényzet tavasszal, nyáron pedig rengeteg virág díszíti.

Kocsányos tölgy: A hazaiak közül a leggyakoribb tölgyfaj. 35-40 méter magasra nő, egyes példányai 500 évnél is tovább élhetnek. Kérge sötétbarna, mélyen hasadozott. Kö­zelről könnyen felismerhető levelei karéjos széléről. Ez a levélforma szerepel az erdészek, vadászok jelképeiben. Nem csak kitűnő keményfája miatt értékes, melyből régen hajókat, bútorokat készítettek, de annak idején a hatalmas tölgymakkterméssel hizlalták a disznó­kat is. A világon élő 450 tölgyféle közül a mediterrán országokban élők örökzöldek, kö­zülük a paratölgy lehántott kérgéből készítik a parafát.

Gyertyános-tölgyes Középhegységeinkben járva 450 és 700 méter között találkozhatunk a gyertyános-tölgyessel, mely már jobban zárt lombsátorral rendelkezik, nagy virágsző­nyeg csak tavasszal jellemzi.

Gyertyán: Szálegyenes, sötétszürke kérgű fa. Levelei kerekdedek, szélük fogazott. Ke­ményfa, melyet sokféleképpen használnak. Ősszel leveleik melegsárgára színeződnek, puha, vastag avarrétegként borítva a talajt.

Magas kőris: Előbb virágzik, mint a levelei megjelennének. Még télen is könnyen felis­merhető jellegzetes fekete rügyeiről. Üde, termékeny talajú erdőkben él. Termései pö­rögve hullanak a földre, a szél messzire viheti őket.

Hársfa: Alacsonyabb, terebélyes lombú fa, a gyertyános-tölgyesbe elegyedik. Szív alakú, fogazott szélű levelei végükön kicsúcsosodnak. A legfontosabb a rengeteg hársfavirág, amiből kitűnő orvosság készül légúti betegségek ellen.

Bükkösök Hegyeink legmagasabb régióiban bükkösök élnek. Hatalmas sötét erdők, ben­nük alig jut fény a talajra, ezért aljnövényzetük csak kora tavasszal virágzik, még lombfa­kadás előtt. Ám ekkor hatalmas tömegben jelennek meg a hóvirágok, keltikék, szőnyeg­ként borítva a bükkös talaját.

Bükk: Hatalmas termete, egyenes törzse mellett legjellemzőbb rá világosszürke, sima tör­zse. Tavasszal pihés barkaszerű virágait láthatjuk. Levelei a gyertyánéhoz hasonló ala­kúak, ám szélük nem fogazott, hanem sima, enyhén hullámos. Csodálatos látványt nyújt a tavaszi, üdezöld levelekkel pompázó bükkerdő.

Vízparti erdők Ha folyók mellett visz utunk, teljesen más fákkal találkozhatunk. Válto­zatos képet nyújtanak, hol áthatolhatatlan bozótost, hol kellemes tisztást találunk bennük. Ezeknek a területeknek és a vízfolyások partjainak is jellegzetes fái vannak:

Éger: 25 méter magasra nő meg, patakok, lápok mellett él. Kérge barnásszürke, rücskös. Leveleinek csúcsát mintha kicsípték volna.

Fűzfa: Rengeteg fűzfaj él Magyarországon, köztük van, amelyik csak bokorméretűre nő meg, de fatermetű fűzek is gyakoriak. Levelei hosszúak, lándzsásak. Ártereken, vízzel jól ellátott területeken találjuk.

Nyárfa: Hatalmas, gyorsan növő fa. Évente majd' két métert képes nőni. Levelei kicsik, kérgén váltakoznak a világos sima, és a sötét színű, rücskös területek. Terméseit nagy pi­hékkel szállítja a szél.

Telepített erdők

Kirándulás közben nem csak olyan fákkal találkozhatsz, amik nálunk őshonosak, hanem olyanokkal is, amiket úgy telepítettek, mert gyorsan nőnek, vagy mert valamilyen célból szükség van rájuk.

Magyarország erdő borította részeinek csak a felén él őshonos faállomány. A többi mind-mind telepített erdő. Mivel ezek a fafajok nem illenek ebbe a környezetbe, aljnövényzetük szegényes, a talajt savanyítják. Ráadásul a telepített erdők sokszor messziről felismerhetőek arról, hogy a fák szabályos sorokban találhatók. A következő fafajokat telepítik a leggyakrabban.

Akác:

Amerikából származó fafaj, könnyen felismerhető tüskés ágairól, sok levélkéből álló szárnyalt leveleiről. Illatos virágait kedvelik a méhek. Agresszíven terjed ott is, ahová nem ültetik, mert természetes ellenségei nincsenek, így kiszorítja a természetes növényzetet.
Fenyő:

Hazánkban csak egy helyen őshonos, a többi mind telepített erdő. Főleg erdei fenyőt és lucfenyőt ültetnek. A kettőt könnyű megkülönböztetni, mert a lucnak rövid, csomóban álló tűlevelei vannak, míg az erdei fenyőnek hosszú, páros. A vörösfenyőt arról ismerhetjük meg, hogy ősszel levelei elsárgulnak, s lehullnak ágairól.

Nyírfa:

Tőlünk északra honos ez a kedves, mutatós fa. Fehér kérge messziről világít, ősszel szép látványt nyújtanak aranysárga, háromszög alakú levelei. Ritkán nő 30 méternél magasabbra, egyes igen zord helyeken csak egy kisebb bokor magasságát éri el. Jól tűri a nehéz körülményeket, a fagyot, a szelet, így tud megmaradni a magashegységekben és a tundrán.