Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naszreddin hodzsa

2012.09.05

„Naszreddin hodzsának hívták a törökök híres tréfamesterét. Alig is van városa, de meg országa is a széles nagy Keletnek, ahol a mókaszavú hodzsának ne ismernék a bohóságait, meg a furcsánál furcsább kedvteléseit.

Hodzsa, vagyis afféle egyházfi volt a mi Naszreddinünk; amolyan tanító, bíró, meg papféle, községének a legtöbbet tudó és legokosabban beszélő embere. Nevéhez a tréfás eseményeknek és vidám szómondásoknak egész láncolata fűződik, melyek még ma is közszájon forognak és nemzedékről nemzedékre, mesélőről mesélőre szállanak.

Bajazid korában élt a hodzsa, Szivri-hiszár a születése helye. Abban a tizennegyedik századbeli Kisázsiában, melyet a tatár Timurlenk szállott meg és amely századokon át bejségekre, vagyis fejedelemségekre volt tagozódva. A hodzsának legendássá lett az alakja és legendássá lett az élete folyása. Lataif néven ismert tréfái nemcsak a török irodalomban, hanem a nép emlékezetében is úgyszólván megkristályosodtak, aminthogy az a műfaj is, melyet főképp az ő sajátos egyénisége teremtett meg, irodalmi termékké, egyben pedig a keleti népek közkincsévé finomodott

Magáról az élete körülményeiről alig tudunk valamit. Egyetlen emléke mai nap is meglevő síremléke (türbe), melyet a hagyomány szerint még életében állított fel magának, hogy a késő utódokat is megnevettesse vele. Nyitott csarnokban van ez a türbe, falak helyett csak oszlopok tartják. Az egyikfal helyét egy nagy ajtó foglalja el, melyet irdatlan nagy vaslakat tart zárva, hogy a nyitott sírhely megközelíthetetlen voltát úgyszólván parodizálja. És jelképe lett e sírbolt a kipusztíthatatlan tréfának és a soha ki nem haló humornak.”

Kúnos Ignácz

 

 

A mappában található képek előnézete Naszreddin